Héthalom citerazenekar
Dombegyház története azzal a tanulsággal is szolgál, hogy a hagyományõrzés és ápolás nem tekinthet hosszú évszázadokra vissza. A népesség stabil megtelepedése, a gazdasági-kultúrális folytonosság 1817-tõl számítható. A települést benépesítõ dohánykertészek különbözõ helyekrõl verbúválódtak, magukkal hozva népdal-, népballada-, és mondakincsüket. Dombegyházon népzenét már a századelõn is elsõsorban citerán játszottak.
A zenekar megalakulását a felnõtt szabadidõklub mûködése indította el. A konkrét elhatározás a zenekaralakításra azután történt, hogy Pócsik Dezsõ citeramûvész elõadói estet tartott a klubban 1980 tavaszán. Az alakuláshoz minden együtt volt: kellõ számú, hangszeren játszó citerás, rendszeres fellépési alkalmak, inspiráló környezet. A repertoár kezdetben a helyi, szájhagyomány útján megõrzött anyagból állt össze. Pl.: Szombaton este nem jó citerázni.., Sej, bádogozzák a dombegyházi templomot.., Arad felõl, sej Arad felõl.., Béreslegény, hová hajtod az ökröt?.., Új a subám.., A fõtéren végig menni nem merek...Tapasztó Mihály - a zenekar egyik tagja - elhatározta, hogy megpróbálkozik a citerakészítéssel. Próbálkozását siker koronázta olyannyira, hogy a Békés Megyei Népújság 1982. január 9-i számában cikk jelent meg róla. Az együttes szüntelenül a szakmai munka tökéletesítésére törekedett. Ezt a célt szolgálták a tapasztalatcseréken, továbbképzéseken való részvételek. Az elimerés sem maradt el. Részesültek már miniszteri dicséretben, országos minõsítéseken többször kaptam már ezüst és bronz fokozatot, valamint a Vass Lajos Népzenei Versenyen ezüst fokozatot értek el.
Ami a legfontosabb, az oklevelekkel aligha fejezhetõ ki, ugyanis a lelki értékeket nem lehet semmilyen mérõeszközzel megmérni.
A Dombegyházi Nemzetközi Folklórnapok honlapja A Héthalom citerazenekar honlapja Beatzenekarok
1967. szeptemberében 4 dombegyházi fiatalember elhatározta, hogy beatzenekart alapít. Név szerint Laukó István, Gerendeli György, Lugasi József és Tóth István. Próba és fellépési lehetõséget a helyi mûvelõdési ház biztosított számukra. A zenészeknek nem csupán a zeneelmélettel és a számok tanulásával kellett megbirkózniuk, hanem a tökéletlen technikával, ami rendelkezésükre állt. A hangfalak elejére felkerült a zenekar neve: Lívius. (Marczibányi Lívius apja annak idején a falu egy részének birtokosa volt, Marczibányi Márton néven.) A zenekar repertoárja eleinte Cliff Richard, Shadows, Tremelos, Illés, Omega, Echo, Beee Gees stb. számokból állt. Szinte minden hétvégén szerepeltek a báli rendezvényeken, s annyira népszerû lett a zenekar, hogy a környezõ településekre is hívták õket. A Lívius együttes - kényszerû tagcserékkel - 1971-ig mûködött. Ám korántsem ért véget maga a tevékenységi forma. Fire-Drake néven 1971-ben ugyanis már részt vett az utódzenekar a Ki mit tud? járási ill. területi döntõjén, és a beatzene kategóriában elsõ helyezést értek el. 1972-ben a maga nemében páratlan esemény a helyi könnyûzenei életben: megalakult a Sonne zenekar. Ez a kettõsség 1973-ig tartott, a tagcserék azonban folytatódtak (elköltözés, katonaság, iskolaváltás). A zenekarnak több saját szerzeménye is van, ami nagyon népszerûvé vált a helyi hallgatóság körében A 80-as évek elejétõl egyre inkább a diszkó felé fordult az érdeklõdés. A Fire-Drake zenekar azonban továbbra is él. Õket kizárólag a zene iránti szeretet, no meg a tagok 30 év alatt kialakult kapcsolata tartja össze. Persze, ha adódik lehetõség a nyilvános szereplésre, rendszerint élnek is vele.
