Három monda...A dohány szó eredete
Régebben még a dohányt nem úgy hívták, hogy dohány, hanem levél. Egyszer az ördög, amint megy, összetalálkozik egy emberrel, akit Dohnak hívtak. Amint együtt utaztak, azt mondja az ember: "Hallod, pajtás, csináljunk pipát, pipázzunk!" "Helyes - mondja az ördög - nálam van levél." Addig mentek míg egyszer találtak pipának való görbe fát, szépen kifaragták a pipának, tüzes dróttal kisütötték a makkját és a szárát, a tûzszekrényét pedig bicskával kivájták. Mikor készen volt, azt mondja az ördög: "Nesze, pajtás! Levél, meg van vágva, csak gyújts rá!" Doh rágyújtott, szívta és elszédült a levéltõl. Akkorában odajött egy másik ördög is, kérdezi: "Mit csináltok, pajtás?" Elmondták, hogy milyen jól sikerült a pipacsinálás, a pipázás, azt mondja az ördög a másiknak: "Nézd csak pajtás! Doh hány a levéltõl!" Ebbõl ered a dohány, hogy Doh hány a levéltõl.Forrás: Kálmán Lajos: Hagyományok és rokonnemûek.
A vasajtó
A Balku kiserdõjének a dombján van egy pince. Ez a pince a régi templom pincéje volt. Minden hét évben egyszer kinyílt a vasajtó, és egy fényes hintó jött ki rajta lovastól. Annak a hintónak az utasai az éjféli misére mentek. Ha valakivel az uton találkoztak, megálltak és felvették, hogy menjen õ is. Aki egyszer fölszállt arra a hintóra, soha többé nem került elõ. Sokan eltûntek így. A hintóban egy uraság-forma ember ült. Egyik alkalommal, ahogy megálltak, hogy fölvegyenek valakit, a következõ történt: kinyílt a hintó ajtaja, és az út szélén álló ember meglátta, hogy az uraság lába kibújt a pokróc alól. Nem olyan volt, mint az ember lába, hanem mint a lónak a patája. Mikor ezt fölfedezte az ember, meghátrált, és nem mert fölszállni. Ezután senki sem szállt fel a hintóba, és nem is nyílt ki többé a vasajtó.Forrás: Dombegyházi helytörténeti gyûjtemény
A Cikó-halom boszorkányai
Az a hír járta, hogy a Cikó-halomnál boszorkányok tanyáznak. Egyszer ment két ember Battonyára, a javasemberhez, mert megrontották a tehenüket. A javasember pedig megtudta az ilyet gyógyítani.A Cikó-halom felé közelebb volt menni. Visszafelé, mikor vitték a javasembert, azt mondta a kocsisnak, hogy a Cikó-halom környékén ne hagyja a lovakat megállni, mert akkor nem maradnak életben, ha nem akarnak menni a lovak, akkor üsse õket. Ahogy odaértek a halomhoz, a kocsi kereke nem fordult többet, pedig nem volt se sár, se hó, sima volt az út. A kocsis ütötte a lovakat nagyon, azok annyira kifáradtak, hogy tiszta hab volt mind a kettõ. Húzták a kocsit, de úgy, hogy a kerék nem forgott,
hanem csúszott. Amikor elhagyták a halmot, térdre estek a lovak, mert megint elkezdtek forogni a kocsi kerekei. Utána nyugodtan mentek tovább, és a javasember meg tudta gyógyítani a tehenet. De soha többé nem mentek a Cikó-halom felé, mert a boszorkányok nem szerették, ha háborgatták õket.Forrás: Dombegyházi helytörténeti gyûjtemény