A magyar operajátszás csak egy évtizeddel fiatalabb a magyar színjátszásnál. A XIX. század elsõ évtizedeiben Déryné Széppataki Róza volt operajátszásunk úttörõje, majd õt követte Schodel Jánosné Klein Rozália, kinek mûködése idején tûnt fel az õt is túlszárnyaló énekmûvészet legkiválóbbja, Hollósy Kornélia, akit kora a magyar csalogány becézõ névvel tisztelt meg. Hollósy Kornéliának elévülhetetlen érdemei vannak a magyar opera fejlesztésében és népszerûsítésében. Erkel Ferenc egyik legkedvesebb énekesnõje volt, s amilyen megtisztelõ volt a mûvésznõ számára nemzeti operánk, a Bánk bán bemutatóján Melinda szerepe, éppúgy az opera országos elismertségében nagy része van a nagyon kedvelt énekmûvésznõnek, aki részint Pesten, részint vidéki turnéi vagy hangversenyei alkalmából az operát vagy annak egyes részleteit mindig mûsorára tûzte.
Hollósy Kornélia (1827-1890) fiatalon, 19 éves korában kezdte énekesnõi pályáját és fiatalon, 35 éves korában vonult vissza, mûvészete és dicsõsége teljében.
Hollósy Kornélia õsei szamosújvári örmények voltak.Eredeti nevük Korbuly, s a családnak egyik sarja, Korbuly Bogdán 1871-1874-ig a kolozsvári Nemzeti Színház intendánsa volt, dúsgazdag ember, négy éven át a sajátjából fedezte a színház tetemes deficitjét. Hollósy Kornélia apját is Korbuly Bogdánnak hívták, õ 1779-ben született Szamosújvárt. Fiatalon, 20 éves korában feleségül vette a mindössze 14 éves Csausz Mária Magdolnát, az örmény származású Csausz Salamon lányát és a késõbbi nagy hírû pesti orvosprofesszor, Csausz Márton testvérhugát. 22 évig tartó házasságukból 11 gyermek született, 5 fiú és 6 lány. Kornélia Júlianna Klára szüleinek legfiatalabb gyermeke volt, 1827. április 13-án született, a Temes megyei Gertenyesen, apja birtokán. Születése édesanyja életébe került. A sok gyermekkel özvegyen maradt apa hamarosan újból megnõsült, feleségül vette az ugyancsak örmény Lászlóffy Rebekát. 1832-ben Korbuly Bogdán gertenyesi elõnévvel magyar nemességet kapott I. Ferenctõl, amely kiterjedt fiú- és leányági törvényes leszármazottaira is. A család ugyanakkor nevét Hollósyra változtatta. Gondtalan, boldog családi életet éltek Gertenyesen. A késõn született Kornélia is felcseperedett, s apja Temesvárra adta 11 éves leányát, hogy ott járjon iskolába, s beíratta az apácák zárdaiskolájába.
Bár a tanulás minden ágában kitûnõ volt, az ének- és zongoraórákat különösen kedvelte. Ének- és zongorára a bécsi operaház kiérdemesült tenoristája, az öregedõ Zimmermann oktatta a növendékeket. A jó hangú kis Hollósy lány hamarosan annyira magára vonta az énekmester figyelmét, hogy külön kezdett foglalkozni vele, s a kislány kiváló tehetségére felhívta az apa figyelmét is. Ajánlotta, hogy taníttassák, képeztessék tovább a hangját, s adják mûvészpályára. Hollósy Bogdán hallani sem akart arról, hogy a gazdag és nemes família leánya színésznõ legyen, ez ellenkezett társadalmi rangjával és osztályának felfogásásval is. A biztatás annál inkább hatott Kornéliára, aki kettõzött szorgalommal tanult és gyakorolt. 15 éves korára befejezte tanulmányait és õ maga is azzal a kéréssel fordult apjához, hogy továbbképzése érdekében engedje külföldi tanulmányútra. Kornélia kérését a családtagok is támogatták, s útjának anyagi fedezetére kikérte anyai örökségét, illetve a hozományára szánt összeget, s õ minden további anyagi igényérõl lemondott. Ez az elszántság végül is engedékenységre bírta az apát és teljesítette leánya kívánságát. Kornélia sógorának, Szabó Antalnak egy idõs rokonát, Sóskuti Szabó Johannát vette maga mellé kísérõnek, s így indult el tanulmányútjára. Elõször Bécsbe ment, és Matteo Salvinál, az udvari opera késõbbi igazgatójánál jelentkezett kiképzésre...1843 õszén kísérõjével együtt Bécsbõl Milánóba utazott Lampertihez. Két évig volt a mester növendéke, s tanulmányai befejeztével egy énekmesteri bizottság elõtt vizsgázott - teljes sikerrel.Elõször Corfuban lépett fel nyilvánosan; Verdi Ernani c. operájának Elvira szerepét énekelte. Kéthónapi corfui szereplés után Torinóba hívták. Itt figyelt föl rá Henriette Carl asszony, a híres német származású énekesnõ, aki éppen egy staggione társulatot szervezett, bukaresti vendégjátékokra. Tervének Hollósy Kornéliát is megnyerte, õt három hónapra szerzõdtette. 1846. június 4-én, magyar színpadon elõször Temesvárott lépett föl elõször, a Gyárvárosi kisdedóvó javára, Bellini: Alvajáró c. operájában, a jótékony célra való tekintettel felemelt helyárak mellett. Néhány nap múlva Bellini Normájában, majd a Lindában énekelt, minden alkalommal telt ház elõtt és hatalmas sikerrel. Az elsõ elõadás felvonásközeiben a hozzá írt üdvözlõ vers lapjait osztogatták a közönség között. A három elõadás tiszta jövedelmének legnagyobb részét mind Kornélia, mind pedig a vendég olasz énekesek jótékony célra engedték át.
Hollósy Kornélia elsõ hazai sikerérõl még a Pesti Divatlap is lelkes hangú cikkben számolt be, de édesapjának aggályait ez sem oszlatta el. Egy sor elriasztó példát hozott fel lánya elõtt a színpadon mûködõ nõk erkölcseire vonatkozóan, ami - sajnos - igaz is volt. Nemesi osztályának felfogása is korlátokat vont Kornélia mûvészpályája köré: egy nemes kisasszony nem énekelhet pénzért, nem mutogathatja magát. Kornéliában azonban élt a mûvészi becsvágy és elhivatottság, s minden érvelés és lebeszélés ellenére is kitartott amellett, hogy az énekesnõi pályán marad. Nem sokára össze is csomagolt és felutazott Pestre, rokonai meglátogatására. De erõsen vonzotta a pesti színházi élet megismerése is. Már a bukaresti vendégszereplés alkalmából írta az Életképek: "Vajon nem lehetne-e a kisasszonyt /t.i.Hollósy Kornéliát/ Nemzeti Színházunk számára is megnyerni? Nem vagyunk ám fiatal énekesnõk bõvében, s aztán a kisasszony úgyis a miénk, nyelvmestert sem kell neki tartani, hogy egy pár áriát magyarul énekelhessen. Csak elevenebb életet az operába, mely már pangani kezd az örökös egyformaságban."
Hamarosan létrejött a megegyezés, hogy Hollósy néhány operában vendégszerepelhessen. Erõs küzdelem és némi huzavona után 1846. augusztus 24-én szerzõdtették Hollósy Kornéliát. ...szerzõdtetésével tényleg lüktetõbb élet kezdõdött a Nemzeti Színházban.1848-ban...amidõn országos gyûjtés indult meg a honvédség felszerelésére és az önálló Nemzeti Bank megalapítására, nemcsak évi fizetésének 3 százalékát ajánlotta fel, miként a színház minden tagja, hanem még külön adománnyal is gyarapította a gyûjtés összegét.
Néhány nap múlva egy nõküldöttség tagjaként Kossuth Lajos elõtt jelent meg. Kossuth július 11-én mondta el megajánlási beszédét, amelyben
200 000 fõnyi hadsereg és ennek felállításához 42 millió forintnyi hitel megszavazását kérte a képviselõháztól. Az egyhangú megadjuk felkiáltásra tette aztán Kossuth az azóta történelmi szállóigévé lett kijelentését: "Leborulok a nemzet nagysága elõtt". Másnap 18 magyar asszony, fõként képviselõk feleségei keresték meg Kossuthot szállásán és hatalmas rózsacsokrot nyújtottak át neki, szalagján a következõ felírással:
"Te leborultál a nemzet nagysága elõtt -
mi elõtted borulunk le, lángszavú Kossuth Lajos."
Kossuth meghatott szavakkal köszönte meg a figyelmességet, és a küldöttség minden hölgytagját homlokon csókolta. A Nemzeti Színház képviseletében Lendvayné és Hollósy Kornélia voltak a küldöttség tagjai. Hollósy Kornéliának két nyomós oka is volt, hogy búcsút vegyen a Nemzeti Színháztól. Az egyik férjhezmenési szándéka, a másik a szabadságharcban részt vett József bátyjának elítéltetése. Hollósy József hivatásos katonatisztként a hannoveri tüzéreknél szolgált, de a szabadságharc alatt ezredével együtt átállt a honvédséghez, s itt küzdött a magyar szabadságért. A világosi fegyverletétel után õ is az aradi várbörtönbe került, s a haditörvényszék golyó általi halálra ítélte, de ugyanakkor az ítéletet börtönbüntetésre enyhítette. Az enyhítésben közrejátszott, hogy szinte egész Európa felzúdult a Haynau által rendezett vérfürdõ ellen s talán az is, hogy Haynau többször látogatta a Nemzeti Színház operaelõadásait, amelyekben Hollósy Kornélia szerepelt, s tudomására hozták a mûvésznõ és a fogoly rokoni kapcsolatát. S talán itt kell keresnünk Hollósy Kornélia távozásának valódi és legfõkénti okát: a kegyelemért lojalitásának tanujelét kell adnia. S ehhez járult a Lonovics családdal már fennálló rokonsága, valamint az ifjú Lonovics Józseffel tervezett házassága, ami szintén nem maradhatott titok. 1851. szeptember 17-én lépett a mûvésznõ újra a pesti közönség elé Donizetti Lindájában. A zsúfolásig megtelt színház közönségeroppant lelkesedéssel fogadta az énekesnõt. Marad vagy távozik Hollósy a színháztól? Ez volt a lapok témája, a közönség kérdéseinek visszhangjaként ezekben a napokban. A találgatásoknak a színház igazgatóságától származó közlemény vetett véget: "A Nemzeti Színház igazgatósága örömmel jelenti, miszerint Hollósy Kornélia kisasszonyt, elsõ szerzõdése kiteltével sikerült még két hónapra vendégül megnyernie éspedig az eddiginél kedvezõbb feltételek mellett. Pesten január 14-én, 1852 Szigligeti titkár."
Lonovics József és Hollósy Kornélia 1852. április 21-én kötöttek házasságot az aradi minoriták templomában, ahol Fábry Ignác kassai püspök eskette õket. ...1855 március végén érkeztek Pestre és lakásukat az Egyetem téri Wenckheim-házban rendezték be, s fellépése elõtt is adott néhány házi hangversenyt, s a meghívottak meggyõzõdhettek arról, hogy hangja nemhogy veszített volna szépségébõl, sõt még terjedelem és csengés tekintetében is sokat nyert. A Lonovics-Hollósy pár körül nagy baráti kör fejlõdött ki. A szalon vendégei közé tartozott Irinyi József, Vas Gereben, Szigligeti Ede, Laborfalvi Róza, a nagy drámai színésznõ férjével, Jókai Mórral és Hollósy Kornélia vendége volt pesti tartózkodásai alatt Liszt Ferenc is. A Nemzeti Színház 1862. július 29-re tûzte ki Hollósy Kornélia búcsúfellépését a Bánk Bán Melinda szerepében. A nehéz búcsú után augusztus 1-én dombegyházi birtokára utazott, az egész év fáradalmait és a pálya izgalmait kipihenni.
A dombegyházi birtokot Lonovics József vásárolta a Marczibányi családtól, s eredetileg 600 hold termõföldbõl, a kényelmes, tágas kúriából és az azt körülvevõ parkból állott. Az évek folyamán a jó gazda ezer holdra gyarapította a birtokot, amely fõként szántóból és legelõbõl állott, teljesen alföldi jellegû, s ennek megfelelõen a gazdálkodás is ilyen jellegû volt. A Lonovics-Hollósy házaspár egyetlen fiát, Gyulát pesti intézményben neveltette, hogy tanulmányait elsõrangú tanároktól kapja...Hollósy Kornélia, aki évtizedeken át Pest, Bécs, Varsó legfényesebb köreiben élt, ahol pompa és ragyogás vette körül, itt hamar megszokta a csendes, vidéki életet. A színpad egykori királynõje szívesen és szeretettel foglalkozott a gyerekekkel, kicsikkel és serdültebbekkel egyaránt; színjátszó csoportot szervezett, magyar nótákra tanította a gyerekeket, szinte nevelte õket, s ha betegség támadta meg valamelyiket, házipatikájából gyógyította a rászorulókat. A Lonovics-kúriában a szeretet, jóság, megértés uralkodott, ezt érezték meg a vendégek éppúgy, mint a birtok alkalmazottai. Hollósy Kornélia önmagának tett fogadalmat, hogy befejezte pályáját, sem a színpadra, sem a hangversenydobogóra többé nem tér vissza. Kivételt csak egyetlen esetben tett, amikor a Pest-budai Hangászegylet - amelynek alapítótagja volt - fennállásának negyedszázados ünnepét tartotta; 1865. augusztus 15. és 20. között, nagy ünnepséget rendeztek, amelyre Liszt Ferencet is meghívták, s ekkor és itt mutatták be legelõször Szent Erzsébet címû oratóriumát. Ezen a kimagasló zenei ünnepen való közremûködését Hollósy Kornélia sem tagadhatta meg.
Az Európában elterjedt influenza járvány 1889 késõ õszén Csanád megyébe is betört és elérte a Lonovics kúriát. Elõször maga a családfõ betegedett meg, majd az alig hat éves unoka, Kornélia kapta meg e fertõzõ betegséget, s míg nagyanyja önfeláldozóan ápolta, maga is megbetegedett és ágynak esett.A leggondosabb ápolás és a leglekiismeretesebb orvosi kezelés ellenére a betegség annyira elhatalmasodott, hogy Hollósy Kornélia 1890. február 10-én, hétfõn este 6 órakor meghalt. A váratlan haláleset gyászba borította a szeretõ családot, s túl rajtuk az egész országot, amely a magyar csalogányt a feledhetetlen mûvésznõt gyászolta az elhunytban.
Hollósy Kornéliát, Lonovics József fõispán feleségét február 12-én délután 2 órakor helyezték örök nyugalomra a dombegyházi családi sírboltban. Hollósy Kornélia e földön 63 évet élt, de emléke él, amíg magyar dal hangzik a magyar nép ajkán.Az önkényesen kiragadott részletek Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és mûvészete címû könyvébõl valók.
(Makói Múzeum Füzetei:41 Makó 1984)
Hollósy Kornélia több mûvészt is megihletett. Többek között Barabás Miklós örökítette meg kõrajzon, Tompa Mihály, Szász Károly írt hozzá verset, Egressy Béni, Erkel Ferenc ajánlott neki dalt.
Szász Károly: Hollósy Kornéliának
Ha hull a lomb s bus õszi hervadás van,
Elszáll a pártos fecske hütlenül.
A csalogány a méla hervadásban
Dalolva hiven, kis fészkében ül.
S bár fájó szivbõl, fentebb csattog a dal
Mint a tavasz vidám öröm-szakán
Ugy szivhez szól, ugy békit, ugy vigasztal...
Dalolj nekünk, oh édes csalogány!
